Synodontis
Synodontis
Cuvier, 1816
A közel 33 ezer négyzetkilométer felületű Tanganyika tóban eddigi ismereteink szerint kb. 360 már ismert halfaj él, és még számos újdonság vár leírásra. Ezen fajok közel kétharmada sügérféle és érdekes mód, szintén mintegy kétharmaduk alig nő 15-20cm-nél nagyobbra! A sügérféléken kívül viszont számos érdekesség honol a tóban, noha a méretbeli rekordot egy Lates angustrifrons tartja 2,5 méteres testhosszal, több 2m körüli kifejlett mérettel rendelkező harcsafaj is él itt, vagy gondoljunk csak a 1,5 méteresre növő ragadozó elefánt vagy delfinhalakra a Mormyrops anguilloides-re, a 2méteresre növő Protopterus aethiopicus aethiopicus tüdőshalra, vagy a 70 centit is elérő óriás Gömbhalra, a Tetraodon mbu-ra, de élnek itt szép számmal 1m-re növő Labeok és más algaevő pontyfélék is!
A tóban élő harcsafajok a Clariidae és a Mochokidae családokból kerülnek ki. Előbbiek a Magyarországon is tenyésztett afrikai harcsához, vagy az akváriumi Clarias-okhoz hasonló, lapított alakú, hengeres testű többnyire halevő fajok, amelyeknek egy endemikus neme is él a tóban, a Tanganikallabes. Ezen fajokat viszont akváriumban a legritkább esetben tartják csak, még a törpe fajaik sem igazán tudtak elterjedni. A másik családba 11 faj tartozik, mindegyik a Synodontis genusba tartozó tollasbajszú vagy hátonúszó harcsa faj. Ezek közül 10 csak a Tanganyika tóban él. A 10 fajról egy 4 évvel ezelőtti tanulmány derítette ki, hogy valójában egy közös ősre vezethetőek vissza, amely a nagyon hasonló úszómintázat miatt is valószínűsíthető. Valamennyiük első sorban a partvidék sziklás szakaszait részesíti előnyben, egészen parti a vizektől olyan mélységekig, amelyekbe jelen ismereteink szerint, az oxigénmentes víz miatt egyetlen sügérfaj sem él, az egyes egyedek akár 250méternél mélyebbre is lehatolhatnak táplálék után!
A hazai akváriumokban szinte kizárólag a "kakukk viselkedésű" Synodontis multipunctatus és a petricola faj terjedt el, illetve minden valószínűség szerint, ezen akváriumi halak egy része a két faj törpe megfelelőinek tudható be, a ma már teljesen önállóan kezelt Synodontis lucipinnis és Synodontis grandiops fajokba. Ez a két faj a kifejlettkori méretét és néhány minimális testarány eltérést leszámítva a két kakukkharcsa szakasztott mása! A polli fajt már jóval kevesebben tartják itthon, akárcsak a Nyugat-Európában korábban slágerként kezelt, kiemelkedően magas árú, Synodontis granulosust.
Noha a hátonúszó harcsák legtöbb faja elsősorban éjszaka aktív, a Tanganyika tavi fajok meglepő mozgékonyságot mutathatnak a nappali órákban is. Az algaevő és más harcsafélékhez hasonlóan a különböző kemikáliákra érzékenyen reagálnak, a sügérek által elviselt dózis töredéke is elég az ő elpusztulásukhoz számos réz vagy formalin tartalmú gyógykezelő vagy alga gátló esetleg csiga irtó készítményből! Utóbbiakra viszont egyes fajok mellett nincs is szükség, ugyanis a házukkal együtt, vagy azt szétmorzsolva más táplálék hiányában az akvárium csigaállományát is megtizedelhetik! Mindenevő fajok, valamennyi táplálék típushoz képesek alkalmazkodni, de az élőhelyen elsősorban gerincteleneket fogyasztanak!
Egyes külföldi irodalmakban a hátonúszó mellett a "csicsegő" madárfióka módjára hangokat kiadó harcsa névvel is találkozni, ez arra vezethető vissza, hogy kifogás vagy stressz esetén az úszóik mozgatása hangadással jár. Ebben segít a mellúszók mögött a testre felfekvő csontpajzs, amelyeket felkari lemeznek is neveznek időnként, és amely segíti a kemény tüskét tartalmazó mellúszó kiékelését, például amikor egy halevő madár próbálná lenyelni az állatot. Ennek a csontpajzsnak az alakja fajonként változó, így az egyes fajok megkülönböztetésének már fiatal korban is a legbiztosabb módja! Az igazán öreg állatoknál viszont ennek formája torzulhat, a lemez vastagodhat, így az eredmény már nem garantálható! Az afrikai édesvízi csontos halak legnépesebb genusa a Synodontis, amelyeket 2007-ben vizsgáltak legutóbb felül, kijavítva az egyes fajok neveinek írásmódját is, a nőnemű genus tőhöz igazítva valamennyi fajnevet! Ennek megfelelően amíg korábban a Synodontis multipunctatus vagy granulosus nevek voltak elterjedtek, addig mára ezek használata nem elfogadott, csak az -a végű alakjuk alkalmazható! Így a két faj helyesen Synodontis multipunctata és Synodontis granulosa!
