Petrochromis
Szélesszájú sügér
Petrochromis spp.
A Tropheini nemzetségcsoportba tartozó legnagyobb testű növényevő sügérek korábban „Szélesszájú sügér” néven szerepeltek a hazai kereskedésekben de ez a valóban jellemző elnevezés mégsem tudott meghonosodni.
Tartásukról számos legenda kering amelyek leginkább az egyes fajok agresszivitására hegyeznek ki, ami csak részben igaz.
A tanganyika tó partvidékéről befelé haladva a hullámtérben apró gébsügéreket találunk, majd a köveken legelésző tropheus csapatokat, egészen 4-5m-es mélységig, amelyeket aztán felváltanak a petrochromisok időnként óriási kolóniái. Mint ahogy magas hegységekben a felső kopár, viharos, változékony régió csekély növényzetét kőszáli kecskék legelik, valamivel lejjebb a dúsabb vegetáció muflonoknak, szarvas fajoknak kedvezőbb, majd optimális esetben a hegy lábánál jókora bivaly vagy épp bölény csordák legelésznek. Egy optimalizált, idilli képen. A nagytestű növényevők viszont egyedenként különösen szaporodáskor, agresszívan viselkednek. Gondoljunk csak arra hogy mennyivel félelmetesebb tud lenni egy dühöngő bika akár egy pitbull-nál is! Hát még ha ez az állat éhes is, korlátozottak a fényhiány miatt az élelem lehetőségei, kénytelen mindent hasznosítani.
A Petrochromisokról korábban az a kép élt főleg a trewawasae miatt, hogy optimális tartásukhoz 1 hím minél több nősténnyel szükséges, noha így is lehetnek rendbontások, de egy rivális hímet csak nagyon nagy helyen tűrnének meg. A mai felfogás inkább a tropheus tartással állítja párhuzamba ezeket a halakat. Akár 20-30fős rajok tartását javasolják 600-700literes akváriumokba, tetszőleges ivarban. A kövezés viszont fontos lehet, van aki egyáltalán nem alkalmaz tereptárgyakat, más valóságos alagútrendszert épít ki talicskányi lyukacsos kővel, hogy az esetleg gyengébb egyedek is könnyű szerrel, gyorsan kikerülhessenek a revírtartó hímek látóteréből.
A Tropheusosok széles akvarisztikai elterjedést, közkedveltségét, örökmozgó mivoltuk mellett a nagyon változatos színezetükkel magyarázzák, rengeteg élőhelyi variánsuk van. A Petrochromisoknál ez még hatványozottabban igaz! A 14-15cm-re növő már már Tropheus méretű heves famuláktól egészen az 50-60centis pontyszerű giant formákig, minden képviseltetve van közöttük. Színeik pedig ha nem is annyira kirívóak, sokkalta harmónikusabbak, mint a kisnövésű rokonaiké, mégis igazán látványosak tudnak lenni. Nem beszélve számos faj elképesztő színváltoztató képpességéről amikor is a sötétbarna hal hirtelen percek alatt világos sárga, szinte fehér színt vesz fel, amely aztán sötétedve aranysárgába megy át.
Szaporodásuk valamivel ritkább, kevésbé rendszeres, mint a tropheusoké, ezt viszont a nagyobb ivadékszám valamelyest kompenzálni tudja. 30 napos forgatási időt követően akár 15-25 ivadékot is kiengedhetnek, amelyekre kellő hely esetén az anya néhány napig még odafigyel. A más fajoknál megszokott köptetést itt ritkábban alkalmazzák, inkább a kövezés között felnövő ivadékokat halásszák le az akvaristák.
Méretük ellenére meglepően inteligensek, megismerik a gondozójukat, dél-amarikai cichlidákhoz hasonló módon követelik a táplálékot, amit kézből is elvesznek! A fehérje illetve növényi anyag tartomra kevésbé érzékenyek, még olyan is akad aki rendszeren ad nekik apró fagyasztott halakat is vagy épp frontosákkal tartja együtt őket!
Egyelőre kevesen vállalkoznak eme növényevők tartására, amelyben a helyigényen felül az áruk is jelentős szerepet kap. Napjainkban a befogott példányok ára borsos(hasonló méretű frontosákéhoz mérhető),míg a tenyésztettek szinte beszerezhetetlenek. Érdekes viselkedésükkel, szokatlan testalakjukkal viszont nagyobb díszakváriumoknak is méltó lakói lehetnének. Az garantálható, hogy algát a későbbieknek nem fog látni a tulajdonosuk! Az egyes fajok társításával pedig optikailag is kellemes összhang, dinamikusan változó, vibráló hatás érhető el.
