Eretmodus

6-8cm
5-6cm
150L
250L

Gébsügérek
Eretmodini


Nagyon hasonló életmódú, partmenti sziklákon élő algaevő, szájköltő (mitöbb kétszülős szájköltő!) sügérfélék 5 faja tartozik az akváriumokban méltánytalanul mellőzött gébsügérek közé, amelyek azonban  3, egy egy kiemelt tulajdonságok szerint jól elkülöníthető nembe (genus-ba) tartoznak, így rendszertanilag leginkább az Eretmodini nemzetségcsoport névvel jellemezhetőek, annak ellenére, hogy a mai álláspont szerint, 1895-ben Boulenger teljesen  önkényesen kiemelve alkotta meg a fennálló rendszertani csoportokat! Ezek valós rendszertani, fejlődéstani viszonyait csak 1980 körül kezdtek el tisztázni! Anatómiai, neurológiai, viselkedéstani, genetikai vizsgálatok azt igazolták, hogy a jelenleg ismert 3 genus egy monofiletikus csoportot alkot, vagyis Egyetlen közös ősre vezethető vissza valamennyi tanganyika tavi gébsügér eredete! Ez a felfedezés mára már erősen kétségessé teszi az Eretmodus mellett a Spathodus és a Tanganicodus genus nevek alkalmazását! Mivel az Eretmodus nem került először leírásra, így egyes ichtiológusok szerint az Eretmodus irsacae, Eretmodus marlieri, Eretmodus erythrodon név lenne a helyes és következetes, mégha ez az akvarisztikai és tudományos gyakorlatban egyelőre nem is terjedhetett el! Magyarul időnként, az európai irodalomból átvett Bohócsügér névvel is illetik őket. Ide tartozik az Eretmodus nem, amelynek egy elismert faja(Eretmodus cyanostictus) és a vitatott "sp. North" forma. A már az 1900as évek elején egyértelműen elkülönített két, viszonylag nagytestű és agresszív Spathodus faj, illetve a legkisebb gébsügereknek számító Tanganicodus irsacae, amely Észak Kongótól, Kasangáig a tó szinte teljes partvonala mellett fellelhető.

 

Testalkatuk is jelzi, hogy nem szokványos halakkal van dolgunk, minden testrészük erősen specializálódott a hullámtérben való életmódhoz. Az ide tartozó sügérfajok rossz úszók, az úszóhólyagjuk is visszafejlődött, csökevényes. Ebből adódóan, hacsak nem hajtják magukat előre, kő módjára passzívan süllyednek az aljzatra, ahol rövidebb távolságokra inkább csak ugrálva haladnak. A halak fogazata nemre jellemző bélyeg. Az Eretmodusok és a Spathodus erythrodon igazán nehezen különböztethető meg első ránézésre, viszont a fogazatuk teljesen eltérő. Amíg az Eretmodusok fogai rövidek, inkább radírozzák a táplálékot, addig mindkét Spathodus fajnak hosszú, hengeres fogai vannak. A Tanganicodus pedig szinte tépi-harapja a kiálló alga részeket, leginkább a kecskékhez hasonlatos módon. A két Eretmodus faj elkülönítésére tett kísérletek is a szájnyílás eltérő alakjával érvelnek a rendszertani szétválasztás mellett, ugyanis az "sp. North" szájnyílása valamivel alsóbb állású. Vadon ott találhatóak nagyobb gébsügér csapatok, ahol a sziklás tóparttól elérhető közelségben található homokos terület. Teljes mértékben kővel borított felszíneken elenyésző számban vannak csak jelen. Ezt a gyomortalanom vizsgálatok is megerősítették, feltehetően a madarak és krokodilok gasztrolitjeihez hasonlóan a gébsügérek is homokszemeket nyelnek le, a kemény algatelepek könnyebb megemészthetősége érdekében!

Párválasztó halak, a hímek általában kisebb-nagyobb mértékben, de túlnövik a nőstényeket és színesebbek. Az utódok gondozásában, forgatásában mindkét szülő részt vesz! Érdekes megfigyelni, ahogy a pár tagjai a forgatási idő felénél átadják egymásnak az utódokat. A nőstény kezdi a forgatást, egy hétig gondozza az ikrákat, majd átadja azokat a hímnek aki újabb egy hét után visszaadja a lárvákat, amiket esetenként az elúszást megelőzően ismét visszakap. Ezáltal a forgatás időtartama sokkal kevésbé gyengíti le az egyes halakat, a szülői feladatok jobban megoszlanak.

Táplálkozásuk intenzív. Szembeötlő, amint a Tropheusoknál is hatékonyabban, a Petrochromisokhoz mérhető szinten radíroznak le minden négyzet milliméternyi elfogyasztható zöld és barna algát az akváriumról, a berendezésről. Akváriumban általában más növényevő halak mellé, társhalként telepítik őket. Így Tropheusos akváriumban egy pár, vagy kisebb csoport akár indikátor halként is működhet. Ahogy vadon is a gébek élnek a sekélyebb, magasabb oxigén koncentrációjú vízben, úgy akváriumban is ők jelzik elsőként a vízminőség esetleges romlását! Gyakran a helytelen etetésből adódó hibák is rajtuk jelentkeznek elsőként.

Időnként olvasható olyan vélemény, hogy akváriumonként két halnál több nem tartható, mivel a domináns pár elnyomja a többi fajtársat (miközben a többi halfajjal egyáltalán nem foglalkoznak), ez Spathodus fajoknál igaz is lehet, viszont mind Tanganicodus mind Eretmodus változatokat teljesen kifejlett korban is probléma nélkül tartottunk csapatban.

Többen kísérleteztek tengeri hullámgenerátorok, plusz vízforgató szivattyúk beüzemelésén is kimondottan a gébsügérek részére, pozitív tapasztalatokkal, ahogy találkozni időnként kimondottan gébsügeres biotóp medencékkel is, amikor is 400-500 literes térfogatban akár 3-4 fajt is együtt tartanak, jelentős sziklamennyiséggel.

A vízminőségre és táplálékra kicsit is odafigyelve, akár magukban vagy Tropheusok között tartva, de még társas akváriumban is igazán szokatlan megjelenésű, egyedülálló viselkedésű halakkal ismerkedhetünk meg!
 

Tanganyika-tó

Halfaj térkép

Tanganyika-tó számokban

Hosszúság: 673 km
Szélesség: 50 km
Felszíni terület: 32892 km²
Átlagos mélység: 570 m
Legnagyobb mélység: 1 470 m
Part hossz: 1828 km

Hőmérséklet: 25-26 °C
Kémhatás: 8.0-8.5 pH
Összkeménység: 18-20 gH
Karbonát keménység: 12-18 kH
Vezetőképesség: 550-600 µS/cm