Cyprichromis
Lazacsügérek
Cyprichromis spp.
A lazacsügérek rendszertana még ma is tartogat újdonságokat. Elsőnek az 1800as évek végén írt le Boulanger két általa még Paratilapia genus-ba sorolt nyúlánk testű rajban élő sügérfajt, amelyek kizárólag a Tanganyika tóban honosak/endemikusak. Később ezeket a fajokat Limnochromis a nembe sorolták át, meghagyva a Paratilapia genust a Malawi tó halfaunája számára. Viszont egészen 1977-ig Scheuermann munkájáig kellett várni arra, hogy a Cyprichromis genusnevet megkaphassák, akkor még minden lazacsügérre egységesen. 1986-ban Poll publikálta azon vizsgálatait(úszóhólyag, csigolya alkat stb.) amelyek eredményeképp nyilvánvalóvá vállt, hogy nem közös leszármazási vonalról származik az összes faj, nem azonos ősökből alakultak ki. Az ősibb jegyekkel rendelkező, de nem szorosan rokon fajokat a Paracyprichromis nembe gyűjtötte össze, kialakítva a közös Cyprichromini nemzetségcsoportot az összes faj számára. Ezzel viszont nem zárult le a lazacsügérek vizsgálata, így japán kutatók 2002-ben leírták a Cyprichromis zonatus-t majd ugyan ezek a kutatók 2006-ban a Cyprichromis coloratus-t. Ebből adódóan a Cyprichromis nem mára már 5 fajt és egy alfajként kezelt taxont(C. leptosoma jumbo) számlál. Míg a Paracyprichromisok közé két faj tartozik (brieni és nigripinnis).
A legelterjedtebb faj a Cyprichromis leptosoma, amely törzsalakja mintegy 10cm-esre nő meg és valódi rajhalak, vadon akár 10 000 halból álló csapatokat is képezhetnek! Az sp. Jumbo vadon akár 14, akváriumban 12-13cm hosszúra nő meg. A két típus egymással keresztezhető, viszont az utódok külleme még hasonló színezetű változatok keresztezésekor is elmarad a szülők színezettsége mögött.
A méretükön kívül a pikkelyek csillogását, a színek élénkségét szokták különbségként említeni, miszerint a kisebb növésű változatok általában csillogóbb pikkelyezettel, élénkebb színezettel rendelkeznek, mint az inkább paszteles Jumbok. Vadon gyakran él teljesen azonos területen egymás mellett több Cyprichromis faj, variáns az összeívás minden jele nélkül. A színezet a nőstények számára pontosan elárulja, mely hímekkel kell szaporodniuk. Ennek ellenére változatokon belül is nagyon nagy diverzitást mutathat a hímek külleme. Ez általában csupán a farok és faroknyél kék vagy sárga színében jelenik meg, viszont olyan extrém példákat is ölthet, mint a Jumbo Kitumba változatnál, ahol nem találni két egyforma hímet!
Megfigyelhető olyan folyamat is, hogy egyes hímek az életük során változtatják a színüket, illetve, egyesek szerint a nőstények(amelyek akár már 6cm-es méretben is forgathatnak!) szívesen ikráznak egymást követően különböző hímekkel!
Specializált, planktonevő halakról van szó, amelyek leptosomák esetén a felső 20m-es vízoszlopban mozognak, míg microlepidotus és pavo fajoknál egészen 50-60m-re merülő rajokat is megfigyeltek már!
A szaporodásuk idomult ehhez a környezethez, a rajban vízközt, esetleg egy sziklafal mellett ívnak, kivételt a leptosoma Kibishi jelent, amelyek hímjei kis homokgödröket is építenek! Ebből adódóan ezt a változatot nem szerencsés homoksügérekkel társítani, azok elnyomják őket. A Cyprichromisok ikrái a nőstény szájában termékenyülnek meg, míg a Paracyprichichromis fajoké még a felvételt megelőzően, a vízben. Utóbbiak ivadék száma és mérete is kisebb, nem beszélve lassú növekedésükről, így tenyésztésük problémásabb! A kishalakat 2-3 hét után már kiengedik a nőstények a raj biztonságába, ahonnét többé már nem veszik vissza őket a szájukba.
Akváriumi tartásnál a kisebb fajokhoz is legalább 250 literes akvárium ajánlott, de igazán jól magas medencékben érzik magukat, ahol kihasználhatják a vízmélység előnyeit. Széles sávot járhatnak be vízközt úszva is.
Tartásuknál a vízminőségre kell nagy gondot fordítani, nitrátos vízben a legkülönbözőbb bakteriális és gombás problémák léphetnek fel náluk.
A táplálás során is célszerű a változatosságra törekedni, egyhangú száraz tápokkal etetve a fajokat időnként a hasuk ellapul, az állatok meggörbülnek, amely később már csak ritkán gyógyítható! Ez változatos fagyasztott táplálással megelőzhető! Más jellemző tünet náluk a kopoltyúívek vastagodása, hámjának elburjánzása, előtüremkedése a kopoltyúfedő alól. Ezt általában jódhiánnyal hozzák összefüggésben, amely jódozott konyhasó adásával, vagy kellő növényi anyag tartalmú lemezes tápokkal megelőzhető, kezelhető.
Különösen a microlepidotusok és pávók között hallani mérgezési esetekről, számos agresszív, réztartalmú vagy erősebb parazita ellenes szerrel szemben kiemelten érzékenyek! Ha gyógykezelésre lenne szükség lehetleg mindig próbáljunk utána járni az alkalmazandó szerrel történt tapasztalatoknak minél szélesebb körben! Lehet, hogy az egyik akváriumban alkalmazva meggyógyít egy csapat halat, míg egy másikban, valamivel nagyobb koncentrációban adva azonos szer, már a teljes raj gyors pusztulásához vezet!
A vízminőségre odafigyelve már nem jelent különösebb problémát a tartásuk. Mindazok akik kistestű ikrázó sügérekkel már sikereket értek el és egy élénkebb, látványos rajhalat szeretnének az akváriumukba nyugodtan választhatják a különféle Cyprichromisokat! Amennyiben jól érzik magukat és kellő egyedszámban vannak jelen a szaporodásuk is rendszeres lesz!
