Cyphotilapia
Frontózák
Cyphotilapia spp.
Régi akvarista újságokban "Tanganyika-tavi búbosfejű sügér" néven szerepelt ez a méltóságteljes ragadozó, amelyet ma már mindenki csak Frontozának hív.
Boulenger 1910 körül két fajt sorolt be az általa Cyphotilapia-nak keresztelt új hal nembe, egy akkor leírt közepes testméretű, csíkok nélküli ezüstös alapszínű, kecsesebb folyami és sekély vízi, búbosfejű (Cyphos = búb (görög)) sügeret és egy nagyra növő, fekete vagy kék keresztsávokat viselő mélyvízi formát, amelyet szintén ő írt le először 10 évvel korábban, de még a Petrotilapia nembe tartozó fajként!
http://burnel.perso.neuf.fr/Victo/Tdemeusii.jpg
Később az alaki hasonlóság nem bizonyult elég erős érvnek ahhoz, hogy valós filogenetikai rokonságot állapíthassanak meg a két faj között. Így az elsőnek leírt, akváriumi szemszögből feledésbe merült 13centisre növő ragadozó hal ma már a Thoracochromis demeusii nevet viseli. Róluk kiderült, sokkal közelebbi rokonságban állnak más Zairei folyami sügérfajokkal, mint a Tanganyika tó endemikus faunájával.
A Cyphotilapia nem egyetlen faja pedig megőrizve újonnan szerzett nevét, a Tropheini nemzetségcsoportba került elhelyezésre, ahová egyebek mellett a Petrochromisok, a Lobochilotes labiatus és Tropheusok is tartoznak.
A
z ezredforduló környékére azonban mivel meglehetősen sok eltérő alakú frontosa variánst ismerhetett meg a világ és a sügeres akvaristák növekvő tábora, egyre több nézet alakult ki a faj feldarabolása mellett.
Cyphotilapia genusba a 2003-ban történt új faj leírás óta, azaz a jelenleg érvényes rendszertan szerint két faj a Cyphotilapia frontosa és a Cyphotilapia gibberosa tartozik. Ugyanakkor belátható időn belül tovább változás várható, a hét csíkos (Kigoma) marad az egyedüli C. frontosa, a Burundi már most sp. North névvel van jelölve, de idővel megkapja a maga becsületes fajnevét, a tanzán és dél-tanzán frontosa marad a gibberosa, leválaszthatják belőle a dél-kongói populációt a Zairét, és a legdélebbi családot a Zambiát...
Frontosa/Kigoma (Kigoma, Bangwe/Boulomboro)Egyszerűen megkülönböztethető, hiszen az összes többi Cypho fajjal szemben a Kigoma hét csíkos, a hátúszójuk sárga elszíneződésű, széles csík fedi az "arcukat", a szemüket. A kifejlett hímek homlokukra búbot növesztenek. A Boulomboro és Bangwe rendkívül hasonlóan néz ki mint a Kigoma, esetenként több bennük a sárga, és a testük kevésbé kék.
Frontosa /Burundi/ sp. North (Bulu Point, Burundi, Karilani, Kavala, Halembe, Észak-Zairei variánsok) Testük lapítottabb, laposabb mint a másik frontosa családé, a kifejlett hímek homlokukra jókora púpot növesztenek, sőt az idősebb nőstények is. Jellegzetességük a hosszú, vékony párhuzamos szélű függőleges (közel függőleges) szem csík, sárgás-zöldes szivárványos csillogású úszók, színezetük északról délre haladva változik a felsőbb régiókban fogottak kopottas/szürkés kék csíkúak alacsony kontraszttal, egyes egyedek teljesen sötét, szinte feketés alapszínűek is lehetnek, ezt hívják Burundi populációnak egészen északon foghatók mind a kongói, mind a burundi oldalon. Délebbre haladva a kongói oldalon (Kigomával szembe) él a Kavalla populáció ezek jellegzetessége a sárgásfehér alapszín és a hátúszó sárgás csillogású, tovább haladva lefele a tanzán oldalon él a Karilani populáció, (Karilani, Bulu Point, Halembe) belőlük égszínkék változatok is fellelhetők, a világos-sötét kontrasztjuk sokkal intenzívebb, a hátúszó és az úszótövek sárgás szivárvány színűek.
C. gibberosa /Tanzania (Bismark/Samanzi, Fulwe Rock/Fulwe, Ikola, Kambwimba /Kasanga, Katalamba, Kipili, Mabilibili, Mpimbwe, Sibwesa, Ulwili )Az általános megkülönböztető jegyük a bumeráng formájú "arcmaszk", amely a szem magasságáig szinte vízszintes, majd onnan lefelé közel függőlegesen áll (változatonként eltérő a bezárt szög, de ami biztos a homlok elején/alól indul az első csík). Színekben nagyon tág határok között mozog, a halványkéktől a sötét kéken át, egészen a padlizsán liláig, a homlokuk ragyogó, bizonyos változatoknál metálos csillogású.
C. gibberosa /Zaire (Chumbu, Kapampa, Kitumba, Kalumba/ Lupota, Mikula, Moba/M'Toto, Moliro, Tembwe)A leglátványosabb megkülönböztető jegye a "zorro maszk" az első csíkja, háromszögformában a szemet fedi, de a csík nem folytatódik tovább a szem alatt függőlegesen (vannak változatok amelyeknél tovább ér, de ott sem ér le az ál aljáig). Csíkjaik árnyékolása változatonként eltérő (fekete, mélykék, vagy padlizsán lila), pikkelyeik metálos csillogásúak, s van ami erős térbeli tagolású hatást ad vissza.
Gibberosa/Zambia (Chaitika, Gombe, Isanga, Nangu, Sumbu)A zambiai gibberosa megjelenésében, csíkozottságában nagyban hasonlít a tanzán populációhoz, azonban általános színezete inkább a zairei változatokhoz hasonlít.
Egyes populációk, változatok megkülönböztetésének legegyszerűbb és talán legpontosabb módja a szemmaszk és a csíkozottság figyelése. A színek mind fajon belül, de még azonos populáción belül is változnak, (ugyanazon a helyen, de különböző időben befogott halak esetében is eltérhet). Az akváriumi tartás és a fotók sokszor csalóka képet adnak vissza. Gondoljunk csak arra hogy egy jól tartott Mpimbwe Blue színre szinte megkülönböztethetetlen a Zambiai vagy a Zairei variánsoktól, vagy mennyire nagy az átfedés a Kigoma és a Burundi között. Nagyon fontos hogy ne keverjük őket, hiszen nagyon könnyen "keletkezhet" korcs ivadék, sőt próbáljuk 1-1 csapatot azonos helyről vásárolni, függetlenül attól hogy az vadonfogott vagy tenyésztett állat.
Legyen szó bármely változatról vagy fajról, az akváriumi tartásuk kellő hely és csapatméret biztosítása esetén ma már probléma mentes.
Az etetésük egyszerű, szinte bármilyen táplálékra rászoktathatóak, legyen az fagyasztott halszelet vagy növényevőknek szánt granulátum. A vadon befogott példányok különösen látványos vadászatot képesek rendezni a medencéjükben, hogyha élő halakkal tápláljuk őket.
Akárcsak a közeli rokon Petrochromisok a nagy testméretük ellenére rajhalak. Kis egyedszám tartásánál előfordulhat, hogy egyes példányok nem viselik el az elnyomottságukra, rájuk irányuló agressziót!
Amennyiben a tartásuk hasonló, úgy a tenyésztésükben már jelentős különbségek mutatkoznak a klasszikus frontosák és a gibberosák között. Elképzelhető, hogy mélyebb vízi életmódjukkal összefüggésben utóbbiak jelentősen ritkábban kezdenek forgatni, különösen a tenyésztett halak között van éles kontraszt. Amíg nagyon sok továbbszaporodó Kigoma vagy Burundi frontosát ismerünk országszerte, addig F2-es Blue Zaire frontosát már nagyon kevesen árulnak.
A fiatal nőstények között gyakorta megjelenő jelenség, hogy levegőt forgatnak. Ezt egyesek tanulási folyamattal próbálják kapcsolatba hozni, azonban ezt megerősítő vizsgálatról mindeddig nincs tudomásunk. A halak a felszínről vett levegőbuborékot akár napokig a szájukban tartják, "rágják", időnként újat vesznek be, viszont idővel felhagynak ezzel a szokásukkal. Elképzelhető az is, hogy az ikrák kialakulásával összefüggő testsűrűség viszonyokat próbálják így korrigálni.
Jellemző tünet a halak felszínen lebegése, felfúvódása, amikor valamely gyomor panaszból vagy erős stresszből kiindulva egy ideig képtelenek az úszóhólyag gáztermelését szabályozni. Gyengén fejlett úszóhólyagú, mégis relatíve mély vízi életmódot folytató halak létére, ez az érvelés logikusnak tűnik.
Kevés olyan méltóságteljes megjelenésű, lomha, látványos halat tarthatunk akváriumban, mint a Frontosák. Talán leginkább a dél-amerikai diszkoszokhoz hasonlítanak ilyen téren. Viszont azokkal ellentétben igazi tigrisekké vállnak, mikor a táplálkozásukról van szó! Helyigényük jelentős, viszont a körülményekkel szembeni toleranciájukkal, megjelenésükkel meggyőződésem szerint bőven képesek ellensúlyozni ennek negatívumait.
