Xenotilapia spiloptera
8-9cm
8-9cm
200L
250L
Xenotilapia spiloptera
Poll &Stewart, 1975
A Xenotilapia spiloptera a váltott, szülőpáros szájköltő Xenotilápiák közé tartozik, a halak nagy rajba verődve vonulnak, időnként más homoksügér rajokkal vegyül is, viszont időnként a raj feloszlik és nem tudni, hogy belső órától vagy a környezeti feltételek változásától vezérelve is, de a mélyebb vizekbe vonulnak, ahol a 15-40m-en lévő köves, sziklás szakaszokon párokba verődve szaporodnak! Kis termetük ellenére az egyik legnagyobb ivadékszámot produkálni képes, nagyon apró ikrákat rakó fajról van szó, amelyek kifejlett nőstényei akár 30-40 ikraszemet is lerakhatnak, a száj űrtartalmának függvényében. Egyes esetekben, hogyha a nőstény már csak problémásan, a már forgatott ikrát átrendezésével képes új ikraszemet felkapni a talajról, előfordul, hogy a hím is segít, a frissen lerakott és már megtermékenyített ikrákat néhány percig ő forgatja, majd többnyire az utolsó szemeket el is fogyasztja. Ez az ívás végét is jelenti, akkor is, ha a nőstényben így maradnak még lerakatlan, visszafejlődő ikraszemek! A nőstény 9-12 nap után adja át az utódokat a hímnek további forgatásra, ezáltal jóval kevesebb energiáját emészti fel a forgatás, a kizárólag anyai szájköltésű fajoknál nagyobb ikraszámot is produkálhat! A frissen elúszó közel egy hónapos ivadékok mérete alig nagyobb 1-1,5cm-nél, ivarérettségük eléréséhez 2-2,5évre is szükség lehet! Noha szaporodáskor párválasztó fajról van szó, akváriumonként egyetlen párt tartani, ahogy az pl. a Papilliok esetében lehetséges, nem ajánlott, az ilyen próbálkozások időnként valamely szülő elhullásával, teljes elnyomásával végződhetnek. Noha a spiloterákat viszonylag későn, 1975-ben írták csak le, nagyon változatos fajról van szó, amely épp a sziklás, köves zónákhoz kötődő szaporodásukból is adódik, amely nagyon megnehezíti az egymáshoz viszonylag közel élő populációk keveredéseit is! A leggyakrabban tartott és legdekoratívabb variánsok a Tanzán partszakasz középső részén, Kipili környékén fogható sárga hátúszós, az úszó szegélyén finom fekete mintázatot viselő variánsok.