Büscher, 1990

 

 

Büscher mindössze 20 évvel ezelőtt írt le egy új, törpe Xenotilapia fajt a Tanganyika tó kongói partvidékének középső részéről, Mobától 40 kilométerre délre. Ezek a kis általában csak 8-9cm-es méretet elérő Xenotilapiák a tó köves régióit lakják, a sekély 2-3 méter mély vizekben ugyan úgy találkozni párjaikkal mint a 40m-es mélységekben! Egyes megfigyelések szerint a nagyobb sziklák tövében található csekély homok vagy bomló iszapréteg az, hogy kis méretű gödreiket ássák a szaporodáshoz. A fajt később sokan kutatták, mivel dekoratív mind elegáns színezete, arányos testalakja, mind a hátúszó mintázata, akvarisztikai érdeklődésre is számot tartanak, noha mint kiderült, a legnehezebben tenyészthető Xenotilápiák közé tartoznak! Mivel életük végéig párban élnek, a párválasztás téttel jár, a fajon belüli agresszió jelentős, ugyanakkor a szállítást nehezen tűrik. Az ivadékok száma viszonylag alacsony és bármely stressz tényező megakadályozhatja a szülőpáros szájköltő viselkedés végig vitelét! Még 1988-ban a papilio leírását megelőzően Könings publikálta a Xenotilapia leptura Zambiai, a Chituta öbölben talált járga ajkú és mellúszója variánsát, amelyek valamivel nagyobbra nőnek a papilioknál (10-12cm-es méretet is elérhetnek). Később Könings ezeket, a nagyon hasonló, más zambiai és tanzán partszakaszon fogható, előtestükön sárga színeket viselő variánsokkal együtt Xenotilapia sp. Papilio Sunflower névvel illette, amelyet egyes kutatók alátámasztanak, sokkal többen viszont támadnak, arra hivatkozva, hogy igazán egzakt magyarázott a két faj, esetleg alfaj különbségeiről a témában járatos japán kutatók sem tudtak felmutatni. Egyes kutatók szerint ugyan annyi erővel lehetne a nagyobb testű dél-tanzán Altolamprologus compressicepseket külön fajba vagy alfajba sorolni, esetleg a Neolamprologus leleupi különböző testméretű variánsait szétválasztani, ahogy Könings próbálja azt a papiliok esetében. Az elkülönítés fő morfológiai oka a sárga szín megléte mellett a hátúszó mintázata, amely a valódi Papiliok esetében (amelyek csak a kongói partszakaszon foghatóak) a Xenotilapia flavipinnisre hasonlítóan aprólékos, fekete mintát visel, addig a sunflowerek esetében többnyire csak 1-2 nagy fekete szemfolttal díszített. A taxonómiai helyzetet tovább bonyolítja a Xenotilapia sp. Katete léte, amelynek a hasi úszói ugyan teljesen színtelenek, hátúszójában csak sárga és fehér színt visel de forma és életmód terén teljesen beilleszthető a Xenotilapia papilio fajba, ugyan úgy váltott, szülőpáros szájköltéssel nevelik ivadékaikat, a nemek között küllemileg nagyon minimális eltérés mutatkozik csak valamennyi variáns esetében.