Már viszonylag korán, az 50-es években felismerték, hogy a tó körül számos populációban fellelhető, a leptosomáknál mélyebb vízben élő, azoknál általában nagyobb termetű lazacsügérek külön fajt alkotnak. Pikkelyeik viszonylag aprók, és nagyon változatos színezetűek egy egyed oldalán belül nézve is azokat. Számos szín kombinációja adja ki a halon láthatót.

 

Az egyes változatok között nagyon nagy színbeli eltérések mutatkozhatnak, de itt is megfigyelhetőek a változatokon belül is a sárga és fekete farkú hímek. Faroknyelük egészen vékony, hirtelen erőteljesen tudja gyorsítani az amúgy nem túl aktív mozgású halakat. A farok felső és alsó sugara kissé megnyúlt, a középső rész íves.