(Boulenger, 1914)

 

Csupán 6 évvel ezelőtt vált bizonyítottá, hogy a Callochromis stappersii valóban létező és valós, különálló fajt alkot. A korábbi bizonytalanságok a Callochromis pleurospilus -al mutatott nagyfokú hasonlóságából, az ezüstösen csillogó pikkelyzetből és a rokon fajjal szinte teljesen megegyező Testalkatból adódtak.

 

Míg Boulenger 1914-ben Pelmatochromis stappersii néven, a pleurospilusnál 8 évvel később leírta fajt, addíg 1920-ban a Callochromis nem megalkotását követően már csak mint szinonim elnevezésként tekintettek a Callochromis stappersii-re. Az akvarisztikai témájú könyvek ellenek ellenére praktikussági okokból maradtak a különálló fajként való tárgyalásnál. 1998-ban úgy tűnt, hogy a fajnév véglegesen eltűnik és Takahashi és kutatócsapata döntő csapást mér rá, ugyanis számítógépes morfológiai, mértani elemzéseket követően az általuk vizsgált típuspéldányok egyértelműen besorolhatóak voltak a pleurospilus fajba! 2004-ben azonban Koblmüller és munkatársai közöltek egy cikket a teljes Callochromis nem genetikai, evolúciós kapcsolatairól, amelyből kiderült, hogy mind a négy faj közös ősre vezethető vissza és ezek a halak különálló csoportot alkotnak az Ectodini nemzetségen belül! A genetikai vizsgálatok mutattak rá, hogy noha morfológiaiak a két összetéveszthető hal nagyon hasonló, génállományuk viszont változattól függetlenül olyan mértékben különböző, hogy egyértelműen fenntartható és elfogadható a Callochromis stappersii elnevezés!

 

Mindemellett sorozatosan találkozni stappersi névvel is, főleg akvarisztikai szakcikkekben, ahol is az utolsó i valamiért elmarad a valós megnevezésről. Ez azonban hibás.

 

A Tanganyika tó partmenti zónájában elsősorban Zambiában és Tanzániában elterjedt mindössze 10cm körüli testméretet elérő fajról van szó, amely fő éke a testoldali pikkelyek érdekes, ezüstös vagy épp gyöngyház fényű csillogása, illetve egyes változatoknál a homlokot díszítő színes terület.