A tó középső-északi részén honos formakör, amelyek két oldalvonalrésze között 2 pikkelysor található. Ez egyértelműen megkülönböztethetővé teszi már fiatal állatoknál is a Cyphotilapia gibberosa változatoktól. Az elsőnek európába került frontosa az sp. North Burundi változatból került ki, és orosz tenyésztők munkájának köszönhetően került továbbtenyésztésre. Színezetük talán a legvisszafogottabb az összes frontosa között, az idős hímek ugyanakkor erőteljesen besötétedhetnek és igazán impozáns méretű fejbúbot növeszthetnek. Tenyésztésük viszonylag egyszerű, az ivadékok száma nagy, a nőstények általában elsőre is sikeresen kiforgatják az ikráikat. Közismertsége ellenére befogott halakat ritkán exportálnak, a vadon élő populációk viszonylag kicsik.