Bakteriális megbetegedések
Kidülledő szem, felpuffadó has, étvágytalanság, bágyadtság, időnként előjövő úszási problémákkal, egyensúly zavarokkal társulva. Ezek a tünetek az esetek nagy részében bakteriális megbetegedésre utalnak, amely akár eredhet a rossz vízminőség, stresszes környezet következtében az állatban eleve jelen levő, gyakran pont szimbionta baktériumok túlzott felszaporodásával, vagy a terhelt akváriumvízben felszaporodó kórokozókkal, ritkábban más, fertőzött állományból származó patogénekkel. A felfúvódásos tünetek csak kis része származik valódi hasvízkórtól, általában valamely bakteriális ok áll a háttérben, így hasvízkór gyanú esetén inkább érdemes a halat jobban megvizsgálni (pl. tényleg borzoltak e a pikkelyei). Az akvarisztikában klasszikusan nitrofurán tartalmú készítményeket használtak (akár táp formában is, bár ez a beviteli mód gyakran a hosszú, szakszerűtlen tárolás miatt kevésbé hatékony) illetve antimikrobiális hatású fürdőket, pl. Acriflavint (="Xantakridin") alkalmaztak, több kevesebb sikerrel. Manapság számos humán antibiotikumot is bevetnek a díszhalak kezelésére, így pl. emberi alkalmazásra már betiltott (rákkeltő) antibiotikumok is előkerülhetnek a díszhaltenyésztők polcain, állatorvosi vényre, legálisan. Bakteriális eredetű megbetegedésre utaló tünetek megjelenésekor a halak környezeti feltételein minél előbb javítsunk, a tiszta, kórokozó szegény víz, magában jelentős segítség az állat szervezetének. Ezt követően alkalmazhatunk akár együttesen antibiotikumokat és más baktericid szereket. Antibiotikum adásakor nézzünk utána a használati útmutatónak, legalább 3, de inkább 5-7 napon keresztül adjuk a hatás eléréséhez, ne álljunk le az adagolással korábban akkor se, ha az állat javulni kezd!
Mérgezés
Az akváriumi halak fajától, korától és a méreganyag típusától függően nagyon változatos mérgezési tünetekkel találkozhatunk a halaknál, viszont bukfencező, idegrendszeri tüneteket mutató halnál nyugodtan gyanakodhatunk azonnal mérgezésre! A legtöbb problémát okozó vegyi anyag a kopoltyúkon keresztül szívódik fel, így nagyon gyorsan kifejti hatását, ez megnehezíti a kezelést is! Ammónia mérgezés nagyon zsúfolt körülmények között fordulhat elő, ekkor a halak nem mozognak, a fenéken tartózkodnak, légzésük szapora, a kopoltyúk vörösek, idővel vérzeni kezdenek, amelyet a halálhoz vezető belső vérzések követnek! Gyors vízcsere, esetleg a pH csökkentése hozhat eredményt! Nitrit, nitrát, hidrogén-szulfát, klór, szén-dioxid mérgezés esetén a kopoltyúk károsodnak, vagy az oxigénfelvétel csökken, ennek eredményeként a halak pipálnak, oxigénhiányos állapotot mutatnak, később akár bukfencezésbe kezdenek. Ezen vegyületek közül a hidrogén-szulfát mérgezés szűrhető ki egyértelműen a víz záptojásra emlékeztető szaga miatt. Bizonyosan valamely rothadó szerves anyag áll a háttérben. Konyhasó vagy metilénkék adásával átmenetileg javítható az oxigénhiányos halak állapota, viszont a vízcsere ilyen esetekben elsődleges. Nehézfém mérgezés esetén az elhullás nagyon gyors, általában tünet mentes. Megjegyzendő, hogy kemény vízben sokkal jobban bírja a halak többsége a fémvegyületeket is, legyen szó akár réztartalmú gyógyszerekről is! 20nk összkeménység mellett 10x-es dózist is elviselnek egyes fémekből, mint 1nk-n tartva a halakat!
Mikotoxikózis
A mérgezések egy sajátságos területe a halak gombamérgezése. A penészgombák toxinjaira az embereknél nagyságrendekkel érzékenyebben reagál a legtöbb díszhal, így már az érzékszervileg a tápokból ki nem mutatható penész mennyiség is okozhat akár elhullást! Emiatt a haltápos dobozokat ne az akváriumok felett, vagy magas szekrényen tároljunk (a meleg levegő felfelé áramlik), inkább minél hűvösebb helyen, nagy mennyiség vásárlásakor egy részt akár mélyhűtőben tegyünk félre!
